Part 3

Feküdtem a sátorban és telefonoztam. Nézegettem az ismerőseim miket posztoltak a  közösségi oldalakra. Hirtelen valaki rátette a kezét kívülről a sátorra. Mondanom sem kell, hogy kisebb szív rohamot kaptam tőle. Először apára tippeltem, hogy akarhat valamit vagy elfelejtettem valamit levinni a sátorba és utánam hozta, de mikor kicipzároztam a sátrat meglepődöttségemet nem tudtam elrejteni. Adam barna szemeivel találtam szemben magam.
- Aludhatok itt? Kicsit részeg vagyok és nem akar a lépcső a talpam alatt maradni. -dőlt be a sátorba
Muszáj volt nevetnem szegényen. Annyira vicces volt, ahogy bedőlt a sátorba. Adam elvette a takarómat és magára terítette. Persze amúgy se mondhattam volna neki, hogy menjen el, mivel az ő sátra volt nem az enyém. Én is mellé feküdtem és bebújtam a takaróm alá.
- Hol voltatok? -kérdeztem
- Az aaa... Na tudod mi az. Ott! Ittam meg ittam, Joe adott egy üveg izékét én meg becsiccsentettem. -mesélte szórakozottan
Adam megfogta a plüsskutyámat és elkezdett vele játszani. Nyomkodta meg simogatta, ami kívülről nézve eléggé szórakoztató volt, így én csak nevettem. Alap esetben a plüss kínos lett volna, de Adam úgy sem volt magánál, ezért nem foglalkoztatott annyira a dolog.
- Jó fej az apukád. -motyogta csukott szemmel, hanyatt fekve.- Néha olyan, mintha az én apám is lenne.
- Régen nem ilyen volt ő sem. Sosem foglalkozott velem. Egy önző, csak magával meg a munkájával foglalkozó üzletember volt. -mondtam
Igazából nem szívesen meséltem bárkinek is a családomról, de ez esetben annyit ért a szavam, mintha egy újszülötthöz beszéltem volna, mégis jó volt valakinek elmondani ezt.
- Pedig mióta megismertem másról sem beszél csak rólad. Bevallom már kicsit kíváncsi is voltam rád. -nevette el a végét
Elmosolyodtam, majd én is behunytam a szememet.
- Miért vagy ennyire távolság tartó és jó fiú?
- Te is távolságtartó vagy kicsi lányka. Bizony ám. Jó fiú? Azért, hogy ne okozzak csalódást senkinek. Többen szeressenek.
Ez után nem beszéltünk többet, mert Adam elaludt, én pedig gondolkodtam. Először gondoltam arra, hogy kihasználom a részegségét és kifaggatom mindenről. Aztán rájöttem, hogy nem akarom, hogy részegen mondjon el bármit is magáról. Majd ha józan és el akarja mondani magáról a dolgokat, akkor elmondja.

Másnap reggel mikor felkeltem Adam karja a derekamon volt és magához szorított. Kikerekedett szemmel pillantgattam álmosan a karjára, majd egy laza mozdulattal leszedtem magamról. Erre Adam elkezdett nyöszörögni és nyújtózkodni.
- Reggelt! -integettem neki
- Mi a frász? -pattantak ki a szemei mikor meglátott engem
- Tegnap részeg voltál. Ide jöttél aludni. -vontam vállat

- Mondtam valami olyat, amit nem kellett volna? 

- Nem. 

Felült és nagyokat pislogva nézelődött. 

- Kösz, hogy itt aludhattam. -túrt bele a kócos hajába- Most asszem' megyek. 

Kicsit kínosnak érezhette, hogy egy idegen lány mellett kelt fel, főleg mert azt sem tudta, hogy mit mondott vagy csinált az éjjel. Kimászott a sátorból, majd én is. Én egy szál pizsiben ott álltam előtte, ő pedig zavarában nem tudott hova nézni, ami miatt én csak mosolyogtam. 

- Úgy csinálsz mintha még nem láttál volna kevésbé felöltözött lányt. -nevettem

- Hát. -vakargatta a fejét

- Nem láttál?? -hervadt le az arcomról a mosoly

- Dehogynem. -mondta majd hátat fordított és elment

Furcsa volt nekem az egész szitu, de aztán vállat vontam és bementem reggelizni. Apának persze nem számoltam be arról, hogy nem egyedül aludtam a sátorban. Elkezdte volna játszani az aggódó szülőt. Délután apa elment otthonról, mert valami dolga akadt. Ültem a gépem előtt, nézelődtem a neten, mikor csengettek. Kikapcsoltam a gépemet és lementem, hogy ajtót nyissak. Adam állt az ajtóban. 

- Lana. 

- Adam? -engedtem be

- Tudom, hogy te most kikapcsolódni jöttél. Vagy csak apukáddal lenni, de kéne egy kis segítség. 

Na ez már kezdett érdekes lenni. 

- Hallgatlak. -ültem a fotelbe

- Itt vagyok huszonegy évesen. Sosem volt értelmes barátnőm. Sosem csináltam őrültségeket. Általában csak otthon vagyok. És tegnap nem a haverjaimmal söröztem, hanem egyedül. -sorolta- Ja és nem aludtam még lánnyal. Csak veled tegnap. 

Leírhatatlan az, ahogy én ebben a pillanatban ledöbbentem. Tudtam, hogy Adam jó fiú, de nem tudtam, hogy ennyire. Hirtelen egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

- Tökéletes embernél jársz, ugyanis engem azért küldött anya ide, hogy ne kerüljek a barátaimmal bajba. 

- És én most arra kérlek, hogy megint legyél rossz? -nevetett

- Igen. Végre valami izgis. -tapsikoltam izgatottan

- Kösz Lana. -mondta

- Holnap reggel kilenckor kelsz. Kapcsold ki a hülye ébresztődet, ami hatra van beállítva. Nyár van. Nincs korán kelés. Holnap megyünk venni neked pár jó cuccot, amitől... kevésbé tűnsz jó srácnak. 

- Oké. -bólintott

Part 2

Reggel a földön fekve keltem fel. Valószínűleg elalvás után valamikor leestem a kanapéról. Kicsit fáradt fejjel feltápászkodtam és leültem a kanapéra. Visszacsuktam a szememet, pihentem még egy pár percig ülve, a lábamat betakarva a kanapén talált pokróccal.
- Jó reggelt! -jött le apa az emeletről
- Szia. -dörzsölgettem a szemeimet
- Nagyon meleg volt fent? -indult a konyha felé
- Nagyon. -morogtam reggeli rekedtes hangon- Apa!
- Hm?
- Nincs véletlenül egy sátrad?
Apa elkezdett kávét csinálni, közben gondolkodott a sátras kérdésemen.
- Szerintem nincs. De Adamék nagy természet kedvelők. Sokszor alszanak a szabadban. Biztos, hogy nekik van.
- Akkor majd megkérdezem. -bólintottam
Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Az ajtó felé pillantottam, amit apa nyitott ki.
- Jó reggelt! Ezt az udvaron találtam. Gondoltam behozom. -adta apa kezébe a telefonomat Adam. Ja és vissza hoztam a szerszámos ládáját Mr. S..
Ez a fiú már korán reggel jobb passzban volt, mint én a nap folyamán bármikor. Ez egy kicsit bosszantó volt.
- Lana. -biccentett a srác köszönésképpen
Már éppen ment volna, mikor utána szóltam.
- Adam! Van sátratok?
Felém nézett, mosolyogva felvonta a szemöldökét, majd bólintott.
Adam valamiért nekem fura volt. Annyira rossz fiús külseje volt, de közben meg egy angyal. Segített, mosolygott, átjött már korán reggel, szorgalmas volt. Valamiért engem érdekelni kezdett, hogy milyen is ő valójában.
- Felöltözök és átmegyek. -mondtam neki
- Rendben. -mosolygott, majd elment
Miután megittam az apa által készített borzalmas ízű kávét, felsiettem a szobámba. Kiszedtem a táskámból egy fekete sortot, egy fehér banda logós pólót és lerohantam. Apának csak integettem és már a szomszéd ház előtt is termettem, az ujjam pedig ráragadt a csengőre.
- Szia megint. -nyitott ajtót Adam
- Hali.
- Gyere be.
A házuk nagyon hasonló volt apáéhoz, csak az övék kisebb volt, meg talán egy kicsit otthonosabban volt berendezve. Adam ment elől, én pedig követtem miközben megfigyeltem a házukat.
- Sokat utaztok? -kérdeztem
- Igen. -nevetett- Ezért is van sátrunk. Egyébként mihez kell neked sátor? -érdeklődött
- Apám nem számított arra, hogy valaha is ide tévedek hozzá. Szóval a szobám kissé fullasztó esténként.
- Ja értem. -nevetett
Figyeltem Adamet. Hasonló volt, mint én. Kicsit titokzatos. Magától nem kezdett el mesélni semmit és akármennyire is figyeltem őt, nem tudtam meg többet róla.
- Hova fogod állítani? -kíváncsiskodott
- Még nem tudom. -válaszoltam, majd megköszöntem és siettem haza felállítani
Azt reméltem, hogy könnyű lesz felállítani, de kicsit sem volt az. Az elején csak pakolásztam a dolgokat, közben Adam egy üdítővel kiült a házuk elé engem figyelni, aztán próbáltam összerakni, de nem ment. Bonyolult volt nekem a leírás. Adam letette a poharát a lépcsőre és elindult felém.
- Látom kéne egy kis segítség.
- Nem. Megoldom.
Ekkora hazugságot is csak én tudtam mondani.
- Nem, nem oldod. -mondta és letérdelt, hogy elkezdje
Aztán inkább feladtam és beláttam, hogy tényleg nem tudom megoldani, úgyhogy néztem inkább, ahogy a srác felállítja nekem a nagy piros sátrat rekord sebesség alatt.
- Köszi.
- Nincs mit. Nem fogsz félni egyedül éjjel? -nevetett

- Nem. -vágtam rá

- Jól van, akkor én lépek. Megyek haverokkal sörözni. 

Lepacsizott velem, majd elsietett. Egyből, amint eltűnt a srác lehordtam a szobámból az alváshoz kellő dolgaimat. Először a párnáimat és pár pokrócot, amivel leterítettem a sátor alját, majd a takarómat és a plüssömet. Igen, nekem volt egy plüss kutyusom. Szépen berendezkedtem a sátramba és kimásztam belőle. 

- Szép sátor. -hallottam meg apa hangját

- Sokkal jobb lesz itt este aludni. -bólogattam

- Adam segített. Rendes gyerek. -ült le egy kék napozóágyra, amit az imént hozott ki a garázsból

Hirtelen alkalmam nyílt megtudni Adamről dolgokat. Persze nem akartam száz kérdéssel megbombázni apát (nehogy azt higgye tetszik nekem a srác) csak pár dologra voltam kíváncsi. 

- Hány éves? Mit kell róla tudni? -ültem le a fűbe

- Huszonegy éves ha jól tudom. A szüleit szinte sosem látni, azt mondta, hogy sokat utaznak. Viszont, ahogy látom szeret önálló lenni, szeret szerelni, barkácsolni. Rendes fiú. 

Apával még beszéltünk pár dologról, anyáról, a mostani életéről és ilyesmikről. Estefelé míg apa zuhanyzott és felhívtam anyát. Vagy ezerszer elmondta, hogy milyen csendes a ház nélkülem és, hogy mennyire hiányzom neki. Anya után próbáltam megint a barátaimat hívni, de megint nem vették fel, így hagytam a fenébe. Már nem is idegesített a dolog. Apa háza, meg az új környezet tényleg teljesen nyugodt embert varázsolt az idegeskedőből. Nem akadtam ki többször azon, hogy anya apához küldött (mert jól is éreztem magam az új és teljesen kicserélt apukámmal) és azon se akadtam ki, hogy nincs a közelben egy ismerősöm se. A barátaim meg pláne nem hiányoztak, hiszen ahogy észrevettem nekik se nagyon hiányoztam én. Fürdés után felvettem a pizsimet, ami egy fehér hosszú pólóból és egy rövid szürke sortból állt és kimentem a sátramba. Jól behúztam az összes cipzárat és ledőltem a telefonommal a kezemben.

Part 1

Még a suli utolsó hetében elterveztem, hogy nyáron nem fogok csinálni semmit, csak a haverokkal lógni. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy anya elküld apához a nyárra. Tehát anya feltett a nyári szünet második napján a buszra (ügyelve arra, hogy nem futok el, mikor nem figyel) és leszálltam apánál. A kocsiba beszállva kezdett érdekelni, hogy hol is él apa. Mióta anyáékkal elváltak, azóta nem is láttam őt. Ültem az anyósülésben, nézelődtem ki az ablakon. 

- Hogy vagy? -próbált velem beszélgetni

- Jól. -válaszoltam unottan

- Tudom, hogy későn jött az ötlet, hogy ide gyere, de biztos vagyok benne, hogy jól fogod itt érezni magad. -figyelte az utat

Apa sokkal nyugodtabb volt, mint régen mikor velünk élt. Anyával folyton veszekedtek, aminek én vetettem véget azzal a beszólással, hogy "ha ennyire utáljátok egymást, akkor inkább ne éljetek együtt". Ez után nem sokkal apa keresett egy lakást a tengerpart mellett és elköltözött. 

- Itt senkit nem ismerek. -dünnyögtem halkan

- Itt gyorsan ismerkednek az emberek. Ne aggódj. -mosolyodott el 

Apa furán festett arcszőrzet nélkül. Sokkal fiatalabbnak tűnt. A haja is más volt, az öltözködése is. Mintha egy más ember ült volna mellettem. A kocsi befordult és leparkolt, én pedig egyből kipattantam a táskámat magammal rántva. 

- De jól megy. -néztem a házra

- Szép? -nyitotta fel a kocsi csomagtartóját, hogy kiszedje a többi cuccomat

- Hát nem ronda. -vettem ki a kezéből a sporttáskámat

- Bemész, felmész az emeletre és egyből jobbra fordulsz. -adta a kezembe a lakáskulcsot- El kell még intéznem pár dolgot. A hűtőben van még tegnapi kaja. -sorolta a tudnivalókat

- Köszi. 

Apa beszállt a kocsiba és kikanyarodott, én pedig a ház felé vettem az irányt. Az előszoba kissé kupis volt ahogy beléptem a házba. Cuccaimmal felmentem az emeletre, majd jobbra fordultam, ahogy apa mondta. Azt hittem egy vendégszobában fogok aludni, de helyette beléptem a saját kis szobámba. Sötétkék falak, sötétbarna bútorok, fekete fotel, francia ágy, amin fekete agynemű volt és fekete-fehér mintás díszpárnák. A falakon körbe csomó családi kép volt felakasztva. A legtöbb olyan volt, ahol apával pózoltam együtt vagy, amin csak én vigyorogtam a kamerába. Nagy táskámat ledobtam a földre, majd az ágyamra dőltem. Rohadt meleg volt a szobában, de légkondit sehol sem találtam, így előszedtem a táskámból egy sortot és egy szürke crop topot. Levettem a cipőmet és mezítláb kimentem az udvarra. 

- Látom már át is öltöztél. -hallottam meg apa hangját

- Itt iszonyat meleg van. Jól láttam, hogy nincs fent légkondi? -terültem el a gyepen

- Igen azt sajnos még nem sikerült beszereltetni a szobádba. -válaszolt

- Ez remek. -morogtam

- Mr. S.! -hallottam egy ismeretlen hangot, aki apámat hívta

- Mondjad Adam. 

- Kölcsön kérhetek egy csavarhúzót? Az istenért sem találok olyat, amilyen kéne. 

Felültem és megláttam egy ismeretlen alakot. Magas volt és kócos barna haja. Fekete pólót, szürke nadrágot és fekete tornacipőt viselt.

- Adam, ő a lányom Lana. -mutatott rám apa- Lana, ő Adam a szomszédunk. 

Apa Adam kezébe adta az egész szerszámos dobozát és bement. 

- Örültem Lana. -intett nekem a srác

Miután visszament, újra elterültem a gyepen. Nem sokkal később apa is kijött az udvarra egy szál sortban és elterült mellettem, amit eléggé furcsáltam az elején. Apa tényleg mintha teljesen más ember lett volna. A folyton rohanó üzletember egyszeriben laza, jó fej fater lett. 

- Anyád azt mondta, hogy a barátaid...-kereste a jó szavakat

- Anya utálja őket, mert ugyanolyanok mint én. -szóltam közbe

- Nem utál téged. Csak a barátaiddal van problémája.

- Egyszer látta Alexot cigizni és azóta utálja az össze barátomat. 

- Csak ez a baja? 

- Na jó, talán a külsejük sem tetszett neki. -tűnődtem el- Ezért küldött ide hozzád? Hogy ne legyek velük?

Erre apa nem mondott semmit. Tehát igazam volt. Egyből felálltam és elindultam indulatosan a szobámba, hogy felhívjam a barátaimat skypeon és elpanaszoljam nekik, hogy milyen szar az életem. Próbáltam hívni Cintit, aztán Alexot és Pufit, de egyik sem volt képes felvenni. Kezdtem ideges lenni, így megfogtam a telefonomat és kidobtam az ablakon. Visszagondolva ez egy elég hirtelen jött hülye ötlet volt. 

- Lana. -nyitott be apa a szobámba- Jössz enni? 

Éppen durciztam, de a kajára nem tudtam nemet mondani, mert már nagyon éhes voltam. Így hát mentem le apával a konyhába enni. Leültem apával szembe és csak csendben ettem. Egyikünk sem szólt semmit. Ebéd után eldöntöttem, hogy elmegyek fürdeni, aztán utána aludni, hogy minél hamarabb vége legyen a napomnak. Lefürödtem jó hideg vízzel, aztán befeküdtem az ágyamba. Csak hát azt elfelejtettem, hogy a szobámban negyven fok van és semmi levegő nem jött be az ablakon. Kis ideig próbáltam elaludni, de képtelenség volt és hajnalban levánszorogtam a nappaliba és a kanapén aludtam el.